| életre való-e a szerelem a neten... |
|
|
Nézzünk most egy másik témát ami a legtöbbünket közelről érintett. Ezt a témát jómagam nyitottam, mert kíváncsi voltam a tagok véleményére. Életrevaló-e a netszerelem? Fehér Agyar Egyszerűen nem netszerelemről van szó, hanem levelezésről, amely nem is biztos, hogy kiszemelt nemű partnerrel zajlik, ráadásul hamis reményeket ébreszt. Egy gesztus, egy fejrázas ezerszer többet mesél, mint 100 levél. Graci Szóval a véleményem a témához hogy van benne valami. Az élet nagyon sok furcsaságot hoz. Tudtommal már megszületett az első NET gyermek is. Vagyis a netten a levelezés tovább fejlődött egy komoly kapcsolattá.Vannak olyan emberek akik nehezen oldódnak nehezen tudnak kapcsolatot teremteni, így viszont kinyílnak ismeretlenül is bátrabban őszintén tudják adni önmagukat. Persze sok csalódás is érheti az embert, mivel sok simlis is megjelenik Ettől függetlenül van benne fantázia. Dávid
Netszerelem van, csak pont úgy, mint az életben, idő kell hozzá, hogy kiderüljön, tényleg szerelem-e? Persze az egész akkor ér valamit, ha a kapcsolat a "valóságban" is folytatódik. Éretlen Nem hinném, hogy ez így általánosítható lenne.Természetesen óriási veszélyeket rejt magában, hiszen hajlamosak vagyunk idealizálni a másikat (és most nem csak, sőt: főleg nem a külsőről beszélek). A Netnek van egy olyan sajátos misztikuma, ami egyébként is hihetetlenné, varázslatossá teszi éjjeleinket. Ezt a misztikumot mindannyian pontosan ismerjük. Feldolgozhatatlan a tudat, hogy valahol egészen máshol egy másik lény TÉNYLEg elolvassa gondolatainkat, s mikor meglátjuk a választ, lényünknek egy kis része még akkor sem fogja föl, hogy mindez valóság. A Netet sokan bírálják a személytelen jelzővel, mégis azt mondanám, igaz, igaz, ennek ellenére a legszemélyesebb, ami valaha létezett. Miért merem ezt állítani? A Net az olyan, mint egy utópisztikus világ, egy idealizált világ, ahol mintha csak a "lelkek" kommunikálnának. Ez az egyetlen hely, ahol mindenkinek megadatott a tabula rasa, mindenki pontosan ugyanonnan indul, még a név, amit születésekor kapott, az is választható. Igen, itt egyetlen adott dolog sem érvényes. Nem érvényes a külsőnk, a talán zavaró gesztusaink, az életkorunk, a pattanás, ami reggel kinőtt az állunkon. Itt - természetesen elméletileg - mindenki azt kapja, amit érdemel. Még a mondatok, amiket írunk, még azok is inkább gondolatok. Hiszen a gondolataink is éppen olyan félmondatok, szóösszetételek, amik itt csodálatos, agyament harmoniává állnak össze, amikor a másik gondolataival egyesülnek. Ez tehát egy ideális világ lenne? Talán, ha kiküszöbölhető lenne az "igazi". De ugye ez megoldhatatlan. Nem tudom bírálni azokat, akik "netszerelembe" esnek, hiszen valami olyan abszurd, emberfölötti összhang tud létrejönni itt, ami - szomorúan valljuk be - egyébként soha. Én - saját kis értékrendem szerint - kizárólag akkor nevezem szerelemnek ezt a vonzalmat, amikor átmegy a való életbe. Addig sajnos inkább az érzést szeretjük. Mindazonáltal - sajnos vagy éppen szerencsére - úgy tapasztaltam, a legtöbb netszerelem mikor életbe átmegy, gyökeresen megváltozik (de egyáltalán nem feltétlenül múlik el). Általánosítani annyira tudom, hogy az összes kapcsolatnál úgy vettem észre, a felek egészen másképp viselkednek Interneten és egészen másképpen a való világban. És ez a különbség - nekem úgy tűnik - soha nem múlik el, bármennyi időt is töltenek együtt. Ettől az egész kap valami titokzatos, borzongató plusszt, ugyanakkor szomorú, kesernyés mellékízt (talán csak a Net miatt... talán csak a Net miatt történt az egész?). Ó, azt hiszem most a sok szóval semmit esete forog kockán, abba is hagyom. Zsuzsa ennyi bölcsesség szorult beléd, ezen felbuzdulva elmondanám a véleményemet eme témáról én is. SZVSZ a net az életben olyan mint a zene/ének a daljátékokban. Nem tudom megfigyeltétek-e már, hogy amikor két ellenkező nemű ember tétova lépéseket kezd tenni egymás felé, éppen hogy csak szimpatizálnak, de mikor váratlanul dalra fakadnak akkor az bizony szerelmi vallomásnak is beillik. Attól lehet mert a zene elvarázsol, amikor megszólal akkor hirtelen felülemelkedünk a valóságon, szinte egy másik világba kerülünk, ám anélkül,hogy elfeledkeznénk a realitásról,, hiszen abban a pillanatban amikor a zene elhallgat, a párocska riadtan szétrebben és a történet ugyanott folytatódik ahol a dalra fakadás előtt tartott, mivelhogy abban a dalban a vágyaik az énekelték meg és nem a helyzetet. DE, gyakorta előfordul, hogy ez a zene csak elébe megy a történéseknek, mondhatni jósló jelleggel, ilyenkor a sztori előbb vagy utóbb utoléri és beáll a szinkron. Nos, én ugyanezt tapasztalom a netkapcsolatokkal, amin nem csupán a szerelmi kapcsolatokat értem. Ha két ember megérzi egymás kisugárzását akár az éteren át akkor elég hamar kialakulhat egy szép és intenzív kapcsolat a neten is közöttük, ÁMDE amíg ezt nem erősítik meg IRL addig bizony látens az egész, a nagy kérdés pedig, az, hogy sikerül-e ez a megerősítés. És ez ugyanúgy vonatkozik a szerelemvallásra, a szakításra, etc., aminek SZVSZ igenis van a neten relevanciája, főképpen ha a kapcsolat objektív körülmények miatt nem tehető élővé, mégis ha egy mód van rá, meg kell erősíteni IRL DE arra nagyon vigyázzatok gyerekek, hogyha lehoztátok kapcsolatotokat a valóságba, NE VESZTSÉTEK EL A NETESt sem, hisz gondoljátok el, mennyire unalmas és száraz lenne az élet zene nélkül Gábor Ha ez életben folytatódik, akkor mar nem netszerelem, hanem igazi, elő szerelem lesz belőle. Summa summarum, a válaszom: a netszerelem nem életrevaló Az életre az igazi, elő, hús-vér szerelem való, de ezt megalapozhatja egy netszerelem is akár. Vagy bármi más. Tibi A net-szerelemről (ha annak veszem):1. váratlanul csap le a digitális közegből 2. először nem veszi az ember gyereke komolyan 3. elenyészik hamar, ahogy jött 4. utólag tipródik a delikvens: mi a fene történt már megint velem? 5. azt hiszi, jóvátehető: ez igaz, de csak mással 6. SOHA SEM SZABAD AZ ELSO INTIM TALÁLKOZÁSKOR SZERETKEZNI. Máskor ugyanő imígyen ír Tibi Miért: ha valaki a valódi világban jön össze a párjával, és azután összevesznek, akkor lehet hogy soha többé nem találkoznak. A neten ez máshogy van. Itt újra találkoznak. Ezt a körülményt mind a ketten tudják előre. Emiatt a kapcsolatuk sokkal kevésbé fog fatálisan (sorsszerűen) alakulni. És ez így van jól. Ezért őszintébbek lehetnek egymáshoz, főleg a kényes időszakokban. Saját magukat nyújthatják, ami felbecsülhetetlen érték. üzletasszony A NET-en levelezünk, esetenként elbeszélgetünk, gondolatokat cserélünk. Hogy kivel? Nem tudhatjuk! Vajon őszinték vagyunk-e, és őszinte, igaz válaszokat kapunk-e? Két ember lelki azonosulása, vonzódása természetesen megtörténhet így is,de ez a szerelem? Talán definiálni kéne, mi is az a szerelem, netszerelem. IGEN. Valóban jó lenne bízni a másikban, de nem lehet tudni,hogy mikor élnek vissza az őszinteségeddel, vagyis azzal a bizalommal, amivel TE megtiszteltél valakit.Én is szeretnék hinni és bízni, de egyre inkább rájövök, hogy csak önmagamnak hihetek és önmagamban bízhatom ! Kegyetlen dolog mindez! Egyre inkább magányosabb leszek ! Anonim Sári Engem már ismertek,pont én voltam,aki ezzel a "problémával " fordultam hozzátok és ti segítettetek.:))ezért így utólag is ezer köszönet! nekem pont egy ilyen szerelem miatt van mind a mai napig még vitám a szüleimmel,sajnos.. Nekem bejött és imádom a szerelmem..sajnos keveset tudunk együtt lenni,de néha legalább a chaten tudunk találkozni.. érdekes és különleges dolog az iylen szerelem,de azért van sok probléma is vele..erről majd később szeretnék beszélni..ha érdekel valkit egyáltalán..hozzám lehet ilyen ügyben fordulni.. ÉN NEM BÁNTAM MEG A DOLGOT..ÉN KITARTOTTAM A SZERELMEM MELLETT,IGAZ JÓIDEIG ÚGY HOGY NEM IS LÁTTAM..DE ÉRZETEM HOGY NEM FOGOM MEGBÁNNI,ÉS EDDIG,SZERENCSÉRE ÉS NEM IS AKAROM MEGBÁNNI.. és a netszerelemben tényleg az fog előtérbe kerülni,amit sokan csak mondanak..:az érzelmek,a belső számít nagyon sokat,hisz legelőször azalapján tudod eldönteni,mennyire szimpatikus az illető.. most egyelőre ennyi..mennem kell,de még szólok hozzá később.. :)) IMÁDOM A BARÁTOM,AKIT A NETEN ISMERTEM MEG,TALÁLOZTUNK ÉS MÉG JOBBAN IMÁDOM,MINT AZELŐTT!;) Sári ha őszinték vagyunk egymáshoz,akkor tud működni a dolog,egyébként a kapcsolat meghal,hisz nem láhatod mindig a másikat,az arcát,az arckifejezését a dologról...és nem tudsz olyankor róla szinte semmit sem,mi zajlik ot körülötte és a lelkében ezért a legfontosabb az ŐSZINTESÉG! az ilyen szerelemben még nagyobb hangsúlya van,mint a "rendes szerelemnél"..de előbb-utóbb..miután már élőben találkoznak a felek...átalakul olyan szerelemmé,de mégis különbözni fog tőle..van egy kapocs,a számítógép..melynek segítségével tarthatják a kapcsolatot.. ez a szerelem mégis érdekesebb,valamivel több van benne,mint a másfajta megismerkedésben..valamivel több...és pont ez a szép benne... a szerelem ,a szeretet egy értékes gyémántja..melyet tudni kell megbecsülni.. istenem..mióta szerelmes vagyok,egyre több filozófikus gondolatom van..:) a szerelem amúgyis egy összetett dolog.. de ugyanúgy,mint a barátságot,nemcsakhogy megbecsülni kell és ápolni,hanem ügyelni kell arra,hogy ne csak mi magunk leljük benne örömünk,hanem a társunk,a párunk is..hogy boldog legyen,hogy örüljön,és büszke is legyen valahol,hogy mégis neki milyen fantasztikus társa van..éreztetni kell,hogy szeretjük és ügyelnünk arra is,hogy ne unjon meg bennünket..de ez is már más téma... a lényeg,hogy erre a kincsre nagyon kell ügyelnünk,mert nem sokszor adódik meg az életben,és legtöbbször van,hogy az igaz szerelem,függetlenül attól,hogy hol jött létre,csak egyszer jön el az életben..persze hinnünk kell benne..mert ha nem hisz benne az ember,akkor az már nem is szerelem..az már valami más..hát nem?! Sári Nos..hát van valami ...tudjátok írtam hozzászólást...nem-nem vonok vissza..kitartok mellette...csak annyit akarok mondani,hogy amikor ezt írtam,szóval az akkori barátommal kapcsolatosan írtam...a netszerelem életre való dolog..de a nagy távolság sok gondot és fájdalmat okozhat esetleg...nálunk ez lett a baj..sajnos..és pont ma szakítottam vele..de ugyanakkor,ő hozta az újabb szerelmet is,mert mikor fájdalmat okozott,megis,mertem(szintén a neten) egy másik srácot,aki vigasztalt...az a helyzet,hogy viszont én még mindig szeretem őt,és eddig is hiányzott a távolság miatt,hát ezután is fog..viszont ez a másik srác,aki először csak barát volt.szóval ő már rég többet jelent nekem egy szimpla barátnál..és most már annyira,hogy rájöttem szerelmes vagyok belé,és hogy minden nap egyre jobban szeretem..és vele remélem már jobban fogunk ügyelni a kapcsolat ápolására...és vele még talán jobban is érzem magam,mint ezzel a másikkal éreztem...őt majd szép lassan elfelejtem..viszont ezt a másik srácot egyre jobban szeretem...és vele legalább érzem,hogy szeretjük egymást...és remélem nagyon sokáig így marad még...kívánok mindenkinek ilyen sok jót,mint amit én is kaptam az élettől,mikor megismertem ezt a nagyszerű srácot!:))))))))1 ember Szerintem csak a kommunikació legújabb formaja, semmi misztikus semmi valótlan realitás a 21. században én a Bulineten találtam meg az igazit:))))) és most nem a pentiumommal élek együtt hanem egy gyönyörű lánnyal akit nem ismertem vMargit: meg lehet soha ha nem lepek fel a hálóra. Sőt titeket sem ismernélek. De Ti azért léteztek nem?????:)))))) Névtelen Franciska Én sem hittem el 5 hónappal ezelőtt, amikor nekem, kis zöldfülű netesnek valaki azt mondta, egy idő után érezni fogom a Másikat a képernyőn keresztül is... Nem hittem el, pedig tényleg így van. És ezt, meg az ezernyi apróságot, amit itt a neten élsz át, nem tudod megmagyarázni annak, aki nem járt még itt... Ne is próbáld, nem fogja megérteni. Csak Te tudod, mit élsz át, amikor nap mint nap idejössz.......... És azok, akik szintén átélik.... Névtelen Azt hiszem, ezek az idézetek nem szorulnak különösebb magyarázatra, mert önmagukért beszélnek. Itt is –az előző témához hasonlóan- személyes élményekből, tapasztalatokból táplálkoztak a fórumozók. Meglehetősen lírai vallomásokat olvashattunk, a nettel való kapcsolatukról: Néhányan a nethez úgy viszonyulnak mintha valami istenféleség lenne. Mások azért megemlítetik, hogy a net csak media, időnként katalizátor,. a kapcsolat lényegében a két emberen múlik akik a gépeknél ülnek és egymással kommunikálnak.. Névtelen 40-es férfi, Kanadában él a feleségével rossz házasságban. A netre egyrészt az anyanyelven beszélgetni, másrészt ismerkedni jár. Természetesen irreális szerelmi kapcsolat köthető csak akkora messzeségből, nyilván nem is szeretne mást. Ez sikerült neki, a chaten beleszeretett egy lányba, akiről nem lehetett igazán sokat megtudni, és egy idő után el is tűnt a színről. Néha megjelenik ma is és az után a lány után érdeklődik Sári, frissen érettségizett fiatal leány, nem tudja, még, mit is kezdjen magával, éppen a fiúkban és a szerelemben próbálja megtalálni önmagát. Ma kozmetikus, férje van és egy kislánya. 1ember, 30-as éveit taposó szakács, azóta kapcsolata megszakadt, most is a neten keresi a következő igazit. Anonim, valószínűleg a kulcs (csluk) nicket viselő 70 éves pszichológus egyik álneve. Ő haláláig segítőként működött a Psychében. Franciskát és Gábort és Tibit már ismerjük az előző fórum topicból Zsuzsa én vagyok, 40-es nő 3 felnőtt és 1 gimnazista gyermekkel… Üzletasszony, vidéki tanár válófélben, 2 gyermekkel. Senki nevű chatessel esett szerelembe, felköltözött Pestre, azóta együtt élnek. Dávid 20-as éveit taposó lévő egyetemista fiatalember. Most egy alapítványban tevékenykedik és testvérével lakik együtt. Éretlen, érettségi előtt álló lány, már akkor is írogatott, azóta már meg is jelent könyve. Graci, 50-es férfi , az APEHnél végrehajtó, teljesen eltűnt. Fehér Agyar 30-as fiú, újságíró, akkor single volt, azóta nős, van 2 gyermeke Találatok: 93
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá. Powered by AkoComment Tweaked Special Edition v.1.4.6 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Utolsó frissítés ( 2010. június 08. ) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| < Előző | Következő > |
|---|





,megéltem keservet,boldogságot,szenvedést,de leginkább szenvedélyt, azt mondom Nektek:igen.igen.igen!