Bejelentkezés

RSS

Hozzászólások

chat szabályzat
Hmm, hmm. :? A 5. pont egyszerűen életveszélyes.
20/08/10 13:39 Tovább...
Szerző: dogkeselyu

Aranyosi Ervin:A szeretetről...A szeretet annyi: - elfogadni...
18/07/10 11:15 Tovább...
Szerző: bridzsi

Skype telefonos szolgálat
:zzz :zzz :zzz :zzz :zzz Köszönööööööööömmm 8)
09/07/10 09:12 Tovább...
Szerző: Dongó

tábor Nagybörzsöny 2010
Én jövök :) Lesz sok torta, palacsinta és finomsááááág gyert...
27/06/10 06:36 Tovább...
Szerző: Dongó

Átalakulás
Ha a nyitóoldalon láthatóak, és onnan elérhetőek lennének a ...
27/06/10 06:12 Tovább...
Szerző: Lux Erik

életre való-e a szerelem a neten... E-mail

Nézzünk most egy  másik témát ami a legtöbbünket közelről érintett.

Ezt a témát jómagam nyitottam, mert kíváncsi voltam a tagok véleményére.

 

Életrevaló-e a netszerelem?

 

Fehér Agyar

  A netszerelmet, ha úgy értelmezzük, hogy olyan szerelem, amely két olyan ember között szövődik, akik meg sosem látták egymást, akkor egyáltalán nem életrevaló  Emberek akiknek az érzelmi kultúrája még nem alakult ki, nem tudjak mibe ugranak bele.
Egyszerűen nem netszerelemről van szó, hanem levelezésről, amely nem is biztos, hogy kiszemelt nemű partnerrel zajlik, ráadásul hamis reményeket ébreszt. Egy gesztus, egy fejrázas ezerszer többet  mesél, mint 100 levél.
 

Graci

Szóval a véleményem a témához hogy van benne valami. Az élet nagyon sok furcsaságot hoz. Tudtommal már megszületett az első NET gyermek is. Vagyis a netten a levelezés tovább fejlődött egy komoly kapcsolattá.
Vannak olyan emberek akik nehezen oldódnak nehezen tudnak kapcsolatot teremteni, így viszont kinyílnak ismeretlenül is bátrabban őszintén tudják adni önmagukat.
Persze sok csalódás is érheti az embert, mivel sok simlis is megjelenik Ettől függetlenül van benne fantázia.
 

Dávid

Netszerelem van, csak pont úgy, mint az életben, idő kell hozzá, hogy kiderüljön, tényleg szerelem-e? Persze az egész akkor ér valamit, ha a kapcsolat a "valóságban" is folytatódik.
Nem tudom, hallottatok-e arról, hogy a háború idején lányok frontkatonákkal leveleztek és ebből sok jó házasság is lett.

 

Éretlen

Nem hinném, hogy ez így általánosítható lenne.
Természetesen óriási veszélyeket rejt magában, hiszen hajlamosak vagyunk idealizálni a másikat (és most nem csak, sőt: főleg nem a külsőről beszélek).
A Netnek van egy olyan sajátos misztikuma, ami egyébként is hihetetlenné, varázslatossá teszi éjjeleinket. Ezt a misztikumot mindannyian pontosan ismerjük. Feldolgozhatatlan a tudat, hogy valahol egészen máshol egy másik lény TÉNYLEg elolvassa gondolatainkat, s mikor meglátjuk a választ, lényünknek egy kis része még akkor sem fogja föl, hogy mindez valóság.
A Netet sokan bírálják a személytelen jelzővel, mégis azt mondanám, igaz, igaz, ennek ellenére a legszemélyesebb, ami valaha létezett. Miért merem ezt állítani? A Net az olyan, mint egy utópisztikus világ, egy idealizált világ, ahol mintha csak a "lelkek" kommunikálnának. Ez az egyetlen hely, ahol mindenkinek megadatott a tabula rasa, mindenki pontosan ugyanonnan indul, még a név, amit születésekor kapott, az is választható. Igen, itt egyetlen adott dolog sem érvényes. Nem érvényes a külsőnk, a talán zavaró gesztusaink, az életkorunk, a pattanás, ami reggel kinőtt az állunkon. Itt - természetesen elméletileg - mindenki azt kapja, amit érdemel. Még a mondatok, amiket írunk, még azok is inkább gondolatok. Hiszen a gondolataink is éppen olyan félmondatok, szóösszetételek, amik itt csodálatos, agyament harmoniává állnak össze, amikor a másik gondolataival egyesülnek.
Ez tehát egy ideális világ lenne? Talán, ha kiküszöbölhető lenne az "igazi". De ugye ez megoldhatatlan.
Nem tudom bírálni azokat, akik "netszerelembe" esnek, hiszen valami olyan abszurd, emberfölötti összhang tud létrejönni itt, ami - szomorúan valljuk be - egyébként soha.
Én - saját kis értékrendem szerint - kizárólag akkor nevezem szerelemnek ezt a vonzalmat, amikor átmegy a való életbe. Addig sajnos inkább az érzést szeretjük.
Mindazonáltal - sajnos vagy éppen szerencsére - úgy tapasztaltam, a legtöbb netszerelem mikor életbe átmegy, gyökeresen megváltozik (de egyáltalán nem feltétlenül múlik el). Általánosítani annyira tudom, hogy az összes kapcsolatnál úgy vettem észre, a felek egészen másképp viselkednek Interneten és egészen másképpen a való világban. És ez a különbség - nekem úgy tűnik - soha nem múlik el, bármennyi időt is töltenek együtt.
Ettől az egész kap valami titokzatos, borzongató plusszt, ugyanakkor szomorú, kesernyés mellékízt (talán csak a Net miatt... talán csak a Net miatt történt az egész?).
Ó, azt hiszem most a sok szóval semmit esete forog kockán, abba is hagyom.
 

Zsuzsa

  Kedves Éretlen   hát, kicsikét el vagyok ájulva, hogy zsenge korod ellenére
ennyi bölcsesség szorult beléd, ezen felbuzdulva elmondanám
a véleményemet eme témáról én is.
SZVSZ a net az életben olyan mint a zene/ének a daljátékokban.
Nem tudom megfigyeltétek-e már, hogy amikor két ellenkező nemű
ember tétova lépéseket kezd tenni egymás felé, éppen hogy csak
szimpatizálnak, de mikor váratlanul dalra fakadnak akkor az bizony
szerelmi vallomásnak is beillik.
Attól lehet mert a zene elvarázsol, amikor megszólal akkor hirtelen felülemelkedünk
a valóságon, szinte egy másik világba kerülünk, ám anélkül,hogy elfeledkeznénk a realitásról,, hiszen abban a pillanatban amikor a zene elhallgat, a párocska riadtan szétrebben és a történet ugyanott folytatódik ahol a dalra fakadás előtt tartott, mivelhogy
abban a dalban a vágyaik az énekelték meg és nem a helyzetet. DE, gyakorta előfordul, hogy ez a zene csak elébe megy a történéseknek, mondhatni jósló jelleggel, ilyenkor a sztori előbb vagy utóbb utoléri és beáll a szinkron. Nos, én ugyanezt tapasztalom a netkapcsolatokkal, amin nem  csupán a szerelmi kapcsolatokat értem. Ha két ember megérzi egymás kisugárzását akár az éteren át akkor elég hamar kialakulhat egy szép és intenzív kapcsolat a neten is közöttük, ÁMDE amíg ezt nem erősítik meg IRL addig bizony látens az egész, a nagy kérdés
pedig, az, hogy sikerül-e ez a megerősítés. És ez ugyanúgy vonatkozik a szerelemvallásra, a szakításra, etc., aminek SZVSZ igenis van a neten relevanciája, főképpen ha a kapcsolat objektív körülmények miatt nem tehető élővé, mégis ha egy mód van rá, meg kell erősíteni IRL DE arra nagyon vigyázzatok gyerekek, hogyha lehoztátok kapcsolatotokat
a valóságba, NE VESZTSÉTEK EL A NETESt sem, hisz gondoljátok el, mennyire unalmas és száraz lenne az élet zene nélkül
 

Gábor

  A netszerelem a netre való. Csak ott tud megélni, az a lételeme.
Ha ez életben folytatódik, akkor mar nem netszerelem, hanem igazi, elő szerelem lesz belőle.
Summa summarum, a válaszom: a netszerelem nem életrevaló
Az életre az igazi, elő, hús-vér szerelem való, de ezt megalapozhatja egy
netszerelem is akár. Vagy bármi más.
 

Tibi

A net-szerelemről (ha annak veszem):

1. váratlanul csap le a digitális közegből
2. először nem veszi az ember gyereke komolyan
3. elenyészik hamar, ahogy jött
4. utólag tipródik a delikvens: mi a fene történt már megint velem?
5. azt hiszi, jóvátehető: ez igaz, de csak mással
6. SOHA SEM SZABAD AZ ELSO INTIM TALÁLKOZÁSKOR SZERETKEZNI.
 

Máskor  ugyanő imígyen  ír

Tibi

  A netszerelem életképesebb, mint a valóságos. Persze azzal a feltétellel, hogy megvalósul a valóságban (is).
Miért: ha valaki a valódi világban jön össze a párjával, és azután összevesznek, akkor lehet hogy soha többé nem találkoznak. A neten ez máshogy van. Itt újra találkoznak. Ezt a körülményt mind a ketten tudják előre. Emiatt a kapcsolatuk sokkal kevésbé fog fatálisan (sorsszerűen) alakulni. És ez így van jól. Ezért őszintébbek lehetnek egymáshoz, főleg a kényes időszakokban. Saját magukat nyújthatják, ami felbecsülhetetlen érték.
   

üzletasszony

  Érdekes a kérdés felvetése!
A NET-en levelezünk, esetenként elbeszélgetünk, gondolatokat cserélünk.
Hogy kivel? Nem tudhatjuk! Vajon őszinték vagyunk-e, és őszinte, igaz válaszokat kapunk-e?
Két ember lelki azonosulása, vonzódása természetesen megtörténhet így is,de ez a szerelem?
Talán definiálni kéne, mi is az a szerelem, netszerelem. IGEN. Valóban jó lenne bízni a másikban, de nem lehet tudni,hogy mikor élnek vissza az őszinteségeddel, vagyis azzal a bizalommal, amivel TE megtiszteltél valakit.Én is szeretnék hinni és bízni, de egyre inkább rájövök, hogy csak önmagamnak hihetek és önmagamban bízhatom !
Kegyetlen dolog mindez! Egyre inkább magányosabb leszek !
 

Anonim

  Egy kapcsolatnak - bármilyen minőségű is legyen az - csak úgy van esélye nemcsak az Interneten, hanem bárhol is a való életben, ha a résztvevő felek önmagukat adják, nem félnek az őszinteségtől, a kitárulkozástól, önmaguk hiteles megmutatásától. Mindehhez természetesen belső biztonság és meglehetősen alapos önismeret kell. Jó, ha tudjuk, az életben működik egy univerzális alapelv, miszerint "ki mint vet, úgy arat". Ezt szem előtt tartva is érdemes becsületesnek, tisztességesnek lenni. Az Internet az információszerzésen túl az emberi kapcsolatok kincses bányája, s az egyes emberen múlik, hogy képes-e élni ezzel az óriási lehetőséggel.  

Sári

  Szia!
Engem már ismertek,pont én voltam,aki ezzel a "problémával " fordultam hozzátok és ti segítettetek.:))ezért így utólag is ezer köszönet!
nekem pont egy ilyen szerelem miatt van mind a mai napig még vitám a szüleimmel,sajnos..
Nekem bejött és imádom a szerelmem..sajnos keveset tudunk együtt lenni,de néha legalább a chaten tudunk találkozni..
érdekes és különleges dolog az iylen szerelem,de azért van sok probléma is vele..erről majd később szeretnék beszélni..ha érdekel valkit egyáltalán..hozzám lehet ilyen ügyben fordulni..
ÉN NEM BÁNTAM MEG A DOLGOT..ÉN KITARTOTTAM A SZERELMEM MELLETT,IGAZ JÓIDEIG ÚGY HOGY NEM IS LÁTTAM..DE ÉRZETEM HOGY NEM FOGOM MEGBÁNNI,ÉS EDDIG,SZERENCSÉRE ÉS NEM IS AKAROM MEGBÁNNI..
és a netszerelemben tényleg az fog előtérbe kerülni,amit sokan csak mondanak..:az érzelmek,a belső számít nagyon sokat,hisz legelőször azalapján tudod eldönteni,mennyire szimpatikus az illető..
most egyelőre ennyi..mennem kell,de még szólok hozzá később..
:))
IMÁDOM A BARÁTOM,AKIT A NETEN ISMERTEM MEG,TALÁLOZTUNK ÉS MÉG JOBBAN IMÁDOM,MINT AZELŐTT!;)
 

Sári

  épp tegnap bizonyosodott be a dolog,hogy ez egy nagyon is életre való kapcsolat...csak ott van az a nagy távolság:( de ha jön,minden percét kiélvezzük!!!:)az biztos!
ha őszinték vagyunk egymáshoz,akkor tud működni a dolog,egyébként a kapcsolat meghal,hisz nem láhatod mindig a másikat,az arcát,az arckifejezését a dologról...és nem tudsz olyankor róla szinte semmit sem,mi zajlik ot körülötte és a lelkében
ezért a legfontosabb az ŐSZINTESÉG! az ilyen szerelemben még nagyobb hangsúlya van,mint a "rendes szerelemnél"..de előbb-utóbb..miután már élőben találkoznak a felek...átalakul olyan szerelemmé,de mégis különbözni fog tőle..van egy kapocs,a számítógép..melynek segítségével tarthatják a kapcsolatot..
ez a szerelem mégis érdekesebb,valamivel több van benne,mint a másfajta megismerkedésben..valamivel több...és pont ez a szép benne...
a szerelem ,a szeretet egy értékes gyémántja..melyet tudni kell megbecsülni..
istenem..mióta szerelmes vagyok,egyre több filozófikus gondolatom van..:)
a szerelem amúgyis egy összetett dolog.. de ugyanúgy,mint a barátságot,nemcsakhogy megbecsülni kell és ápolni,hanem ügyelni kell arra,hogy ne csak mi magunk leljük benne örömünk,hanem a társunk,a párunk is..hogy boldog legyen,hogy örüljön,és büszke is legyen valahol,hogy mégis neki milyen fantasztikus társa van..éreztetni kell,hogy szeretjük és ügyelnünk arra is,hogy ne unjon meg bennünket..de ez is már más téma...
a lényeg,hogy erre a kincsre nagyon kell ügyelnünk,mert nem sokszor adódik meg az életben,és legtöbbször van,hogy az igaz szerelem,függetlenül attól,hogy hol jött létre,csak egyszer jön el az életben..persze hinnünk kell benne..mert ha nem hisz benne az ember,akkor az már nem is szerelem..az már valami más..hát nem?!
 

Sári

Nos..hát van valami ...tudjátok írtam hozzászólást...nem-nem vonok vissza..kitartok mellette...csak annyit akarok mondani,hogy amikor ezt írtam,szóval az akkori barátommal kapcsolatosan írtam...a netszerelem életre való dolog..de a nagy távolság sok gondot és fájdalmat okozhat esetleg...nálunk ez lett a baj..sajnos..és pont ma szakítottam vele..de ugyanakkor,ő hozta az újabb szerelmet is,mert mikor fájdalmat okozott,megis,mertem(szintén a neten) egy másik srácot,aki vigasztalt...az a helyzet,hogy viszont én még mindig szeretem őt,és eddig is hiányzott a távolság miatt,hát ezután is fog..viszont ez a másik srác,aki először csak barát volt.szóval ő már rég többet jelent nekem egy szimpla barátnál..és most már annyira,hogy rájöttem szerelmes vagyok belé,és hogy minden nap egyre jobban szeretem..és vele remélem már jobban fogunk ügyelni a kapcsolat ápolására...és vele még talán jobban is érzem magam,mint ezzel a másikkal éreztem...őt majd szép lassan elfelejtem..viszont ezt a másik srácot egyre jobban szeretem...és vele legalább érzem,hogy szeretjük egymást...és remélem nagyon sokáig így marad még...kívánok mindenkinek ilyen sok jót,mint amit én is kaptam az élettől,mikor megismertem ezt a nagyszerű srácot!:))))))))  

1 ember

  Es mi a netszerelem es mit jelent a net.
Szerintem csak a kommunikació legújabb formaja, semmi misztikus semmi valótlan
realitás a 21. században
én a Bulineten találtam meg az igazit:)))))
és most nem a pentiumommal élek együtt hanem egy gyönyörű lánnyal akit nem ismertem vMargit: meg lehet soha ha nem lepek fel a hálóra. Sőt titeket sem ismernélek. De Ti azért léteztek nem?????:))))))
 

Névtelen

  Ültél már órákat farkasszemet nézve a sötétből előbukkanó betűkkel...vártad-e izgatottan, valaki gondolt-e rád ma... vagy...hosszú hallgatással, rövid jaj sikollyal adtad-e a másik tudomására...mi bánt...minek örülsz...átérezted-e valaha, hogy körülötted megfogható a csönd...keltél-e korán, vagy le sem feküdtél...gyalogoltál esőben, hóban...csak...hogy computer közelben légy...és ne mulaszd el egyetlen szavát sem annak a másiknak...?... akkor ne szólj semmit...mert, akkor...átérzed...átérzed, hogy milyen sokan vagyunk, akik arra várunk, hogy megszólaljon valaki...értünk...csak nekünk...csak mi legyünk a FONTOSAK annak a másiknak...órákat várva egy-egy találkozóra...mondhatod...eszméik rabjai...valahol félresiklott valami bennük...igen...ez az egyszerűbb...így elintézni...de...akkor miért van, hogy a személytelenség mögött is lázasan kutatjuk a személyt....mi....akik nem tudjuk szavakba foglalni nagy érzéseinket a nagyvilágnak, és csak félresikerült vallomást hallhatnak ajkunkról...hogyan válunk hát legtitkosabb vágyainkat is feltáró sebezhető istenekké a személytelenségben...hogyan merjük vállalni azt, hogy szeretünk...hogyan válunk tudatos cselekvőkké...hogyan éljük át legbelsőbb álmaink...? Ne mondd, hogy a személytelenség teszi...azt mondanám, a biztonság, a bizonyosság...hogy nem nevetnek szemközt minket sutára sikeredett mondatainkért...félrecsúszott nyakkendőnkért...a bizonyosság, hogy hallgatnak ránk...ne mondd, hogy a romantika halott...ne mondd... hogy nem lehet szerelmesnek lenni egy képzeletbelibe...hisz mindig is ideált gondolunk el magunknak....a vizuális társsal is...ne mondd..., hogy azokkal a kis és félresikerült mosolyokkal nem mondasz el semmit...hallgatásod önmagáért szól ott...ne mondd...hogy nincs szükségünk álmaink kiélésére...ne mondd... hogy nem vagyunk sokan ... többen, mint gondolod... száműzött romantikusok...akik megbúvunk a "háló" egyik sarkában alázattal várva arra a hiányzó szóra...ne mondd... mert már nem hiszem el Neked...már megjártam az utat ... és csöndes megadással...örömmel...sírással nyugtázom a felém áramló ismeretlen szeretet ... úgy... de úgy fáj a ki nem mondható...és mi mégis szavak nélkül is értjük egymást...ez...ez...nem a Te világod...  

Franciska

  Kedves Névtelen   Az utolsó szavaid fogtak meg...
Én sem hittem el 5 hónappal ezelőtt, amikor nekem, kis zöldfülű netesnek valaki azt mondta, egy idő után érezni fogom a Másikat a képernyőn keresztül is...
Nem hittem el, pedig tényleg így van.
És ezt, meg az ezernyi apróságot, amit itt a neten élsz át, nem tudod megmagyarázni annak, aki nem járt még itt... Ne is próbáld, nem fogja megérteni. Csak Te tudod, mit élsz át, amikor nap mint nap idejössz..........
És azok, akik szintén átélik....
 

Névtelen

  A nyár ... messze sodort... el a hálótól, messzire... vissza a valós világba, vágytál oda úgyis... akartad fájó sebeidre gyógyírt találj... akartad, hogy felejtsd első netszerelmed...akartad, hogy a valóság újra hatalmába kerítsen...s ne a bitekkel vívj tehetetlen szélmalomharcot... álomvilágod megcsalt... kiábrándultan menekültél vissza a valósághoz, honnan egyszer úgy, de úgy ki voltál rekesztve... a háló, amelyben úgy hittél... mitől oly sokat reméltélé... hűtlenné lett...és csak egyre vágytál, el onnan, nem akartál több bújkálást... nem akartad percenként, szinte öntudatlanul ellenőrizni a neked szóló kis üzeneteket... nem tudtad hinni, még akkor sem, mikor azt az utolsó elbocsájtó levelet megírtad, és beismerted benne... igen, te is csaló voltál... de akor rég azt hitted, elveszítetted őt.... fájdalmas önigazolást kerestél arra, amit el sem követtél... átkozódva fogadkoztál, hogy nem látsz egy ideig... és nem fog hajnal a képernyő előtt találni soha többé... aztán, apró kis kifogásokat találva visszaosontál, akkor még nem is sejtetted, hogy szenvedély ez.... a magányosságod szenvedélye... hogy újból önigazolást kapj létezésedre, titkon remélve... hogy a következő az csakis rád vár... próbálva gyógyítgatni az első ütötte sebet... de Te is tudod, ott mélyen.... az első... feledhetetlen... bármit tegyen... kicsit felnőttél... kicsit gyanakvóbb lettél... szíved nem oly nyitott már az új csodára... talán nem is vesz erőt a kényszer oly sokat... az a fajta, ami odaszögez, odaköt ahhoz a beporosodott kis sarkodhoz... ott, a háló szögletében... szíved meg izgatottan dobban egy megszokott kedves név láttán, de tudod már, oda a régi varázs, más lettél... felnőttél kicsit, a nyár nemcsak gyümölcsöt érlelt... nem várod már bizakodva az őszt... a levélhullás neked is szól... bizalmad lombos fája megritkult... nem..... nem vesztetted el teljesen a hitedet... hisz ott kint van valaki, csak neked, aki új reményt plántál beléd..... akiért átvirrasztod újra az éjszakákat.... aki csendes megadással hallgatja szavaidat... gyógyírt csöpögtetve még fel-fel szakadó sebeidre... visszazökkent a jelenbe.... elkalandozó gondolataidat új mederbe zökkenti... aki új értelmezést ad létednek, átírja fontossági sorrendedet... kimozdít a közömbösség nyugvópontjából... igen... reméled, és ezrét rész újra és újra vissza... csendesebbé is váltál... nem, nem őrjöngsz már, ha ellenkezésbe ütközöl a másiknál... próbálod felfogni, mi történt veled.... olyan furcsa lett minen körülötted... az is új, hogy türelmesebb, megértőbb lettél.... aztán azt veszed észre, olyan jó, hogy örülnek neked... hogy azért mégsem csak úgy, nyomtalanul múlt el az a pár hónap.... kis közösségbe tartozol, még ha magányosnak mondják is magukat... bűnbánó lélekkel somfordálsz vissza... hát hogyan is lehettél olyan kishitű, hogyan is gondoltad, elfeleded a hálót, és az elereszt... hisz úgy összenőttetek, cinkostársak lettetek... szégyelled, hogy azt hitted... hűtlen lehetsz... pirulva, lábujjhegyen osonsz vissza... restelkedve ülsz le az oly jól ismert, megszokott helyedre... félszeg mosollyal nyugtázod... újból hazataláltál.... homlokodról erélyesen hessented el a gondolatot... a háló rabja vagy... fogva tart Téged......  

Azt hiszem, ezek az idézetek nem szorulnak különösebb magyarázatra, mert önmagukért beszélnek. Itt is –az előző témához hasonlóan- személyes élményekből, tapasztalatokból táplálkoztak a fórumozók. Meglehetősen lírai vallomásokat olvashattunk, a nettel való kapcsolatukról: Néhányan a nethez úgy viszonyulnak mintha valami istenféleség lenne. Mások azért megemlítetik, hogy a net csak media,  időnként katalizátor,. a kapcsolat lényegében  a két emberen múlik akik a gépeknél ülnek és egymással kommunikálnak..

   

Névtelen 40-es férfi, Kanadában él a feleségével rossz házasságban. A netre egyrészt az anyanyelven beszélgetni, másrészt  ismerkedni jár. Természetesen irreális szerelmi kapcsolat  köthető csak akkora messzeségből, nyilván nem is szeretne mást. Ez sikerült neki, a chaten beleszeretett egy lányba, akiről nem lehetett igazán sokat megtudni, és egy idő után el is tűnt a

színről. Néha megjelenik ma is és az után a lány után érdeklődik

 

Sári, frissen érettségizett fiatal leány, nem tudja, még, mit is kezdjen magával, éppen a fiúkban és a szerelemben próbálja megtalálni önmagát.  Ma  kozmetikus, férje van és egy kislánya.

 

1ember, 30-as éveit taposó szakács, azóta kapcsolata  megszakadt, most is a neten keresi a következő igazit.

 

Anonim, valószínűleg  a kulcs (csluk) nicket viselő 70  éves pszichológus  egyik álneve. Ő haláláig segítőként működött a Psychében.

 

Franciskát és Gábort és Tibit már ismerjük az előző fórum topicból

Zsuzsa én vagyok, 40-es nő 3 felnőtt és 1 gimnazista gyermekkel…

 

Üzletasszony, vidéki tanár válófélben, 2 gyermekkel. Senki nevű chatessel esett szerelembe, felköltözött Pestre, azóta együtt élnek.

Dávid 20-as éveit taposó lévő egyetemista  fiatalember. Most egy alapítványban tevékenykedik és testvérével lakik együtt.

 

Éretlen, érettségi előtt álló lány, már akkor is írogatott, azóta már meg is jelent könyve.

   

Graci, 50-es férfi , az APEHnél végrehajtó,  teljesen eltűnt.

 

Fehér Agyar

30-as fiú, újságíró, akkor single volt, azóta nős,  van 2 gyermeke


Találatok: 93

Hozzászólások (3)
1. Írta: akitlehallgatnak Dátum: 13-06-2010 18:21 - Regisztráltak
 
 
Üzekedjetek kedves barátaim, virtuálisan és a valóságban mert ahogy látom ez megy a legjobban.  
De azért az én baszogatásom már abbahagyhatnák kedves közösség.
 
2. Írta: Dongó Dátum: 08-06-2010 17:59 - Regisztráltak
 
 
Sziasztok! 
 
Én új tagként kiváltképp örülök ennek a könyvnek, illetőleg a részletek közzétételének, mivel ez jelentős segítséget nyújt nekem, hogy megismerkedjek a psyche korábbi "életével", ezáltal könnyebben beilleszkedjek, és megismerjem a korábbi tagokat akiket én már nem ismerhetek, illetve akiket így megismerhetek, a leírásokon keresztül. Így egy kicsit szélesebbkörű rálátásom van a psyché mindennapjaira is. Kicsit már ezáltal is közelebb érzhetem magam a psychéhez, illetőleg az általam kimaradt évekkel is részben megismerkedhetem. :roll
 
3. Írta: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges Dátum: 08-06-2010 11:30 - Regisztráltak
 
 
Én, mint ennek a témának immáron másfél éve elméleti illetve gyakorlati szakértője vagyok:),megéltem keservet,boldogságot,szenvedést,de leginkább szenvedélyt, azt mondom Nektek:igen.igen.igen!:)Ennyit szerettem volna hozzászólni,köszönöm.ps.:szeretlek Zoltán:)))
 

Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.

Powered by AkoComment Tweaked Special Edition v.1.4.6
AkoComment © Copyright 2004 by Arthur Konze - www.mamboportal.com
All right reserved

Utolsó frissítés ( 2010. június 08. )
 
< Előző   Következő >

Blog ajánlás

Ha szeretnéd, hogy saját blogod bekerüljön a linktárba, kérlek írj az Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges címre!

Levelező lista


Google Csoportok
Feliratkozás a(z) Ppsyche csoportra
E-mail:

Csoport meglátogatása