A kezdetektől körülbelül 1 évre rá, verbuválódott egy kisebb csapat, akik néha összejöttünk.

Egészen egyedi dolog volt ami a Psychéből kezdett alakulni valamiféle közösségi pszichiátria, na persze annak a lightosabb formája, mert  a valódi pszichés betegek, max ideig-óráig tudtak a közösség tagjai lenni., ha próbálkoztak is olykor az élő kapcsolattal, hamar feladták. Természeten vannak kivételek, pl személyiségzavarosok közül sokan váltak a közösség rendes tagjává. Igen, 2 szinten is létezik a Psyche, és van létjogosultsága a csak virtuális változatnak is. Ma is sokakat csak chaten látunk, néha meg is kapjuk, hogy őket  másodrendű chatpolgároknak tekintjük, ez mondjuk nem igaz, de valóban és érthetően más a viszony az életben is találkozó és a csak virtuális csapat tagjai között.

Mi segítők  rengeteg hibát követtünk el eleinte A chat jellegéből adódóan mindenki segített mindenkinek, kapcsolatok alakultak, volt úgy ,hogy klikkek is, és nem igazán lehetet követni a csoportdinamikát. Volt idő amikor kedvem lett volna: megszüntetni a privátokat, de rájöttem, nem lehet. A kétszemélyes kapcsolatok is fontosak, nem csak a csapat. De a hangsúly a közösön van, megpróbáljuk a problémákat ilyetén  módon megbeszélni, vagy ha nem  megy mégsem, akkor  telefonon, skypeon, amik  sokkal inkább beválnak mint a privát chat.

Első találkozónk Gábornál volt. Körülbelül 20 fő jöhetett össze. Körbe ültünk és mindenki bemutatkozott ,  és elmondta, hogy mi az amiben megváltoztatta az életét az internet, és azon belül mit kapott a psychétől.

Második találkozás szeptemberben  volt a Rózsika forrásnál, ahol tüzet raktunk, szalonnát sütöttünk, activityt játszottunk. Az akkori csapatról szeretnék valami képet adni és szerintem ezt a fórumbeírások publikálásával tudom megtenni leginkább. Mint mondottam volt abból az időből chatlogok nem maradtak fent.

Először  nézzünk egy konkrét témát aminek címe:

Nős/férjezett az illető... Tabu de nem akadály...?

Franciska nyitotta aki  2000 nyarán csatlakozott a csapathoz. Huszonéves, gyönyörű leány volt hosszú fürtökben leomló barna hajjal opálos kékeszöld szemekkel. A vendéglátó iparban dolgozott, és egy nős kollégájával volt kapcsolata.

Franciska       

Arról a szituációról szeretném a véleményeteket, gondolataitokat, tapasztalataitokat :))) hallani, amikor már a kezdetektől tudjátok, hogy a kapcsolatnak nem igazán lehet realitása, jövője, mert az illető nem szabad.
Belementek? Vagy hallgattok inkább az eszetekre? Esetleg másra :)))) ?
Ha együtt dolgoztok az illetővel?
Ha ismeritek a párját is?
Ha nagy barátságból lett kapcsolat?
Lehet-e visszacsinálni az egészet?
Újra barátság?
Lehet-e folytatás nélkül folytatni?
Lehet-e titokban tartani, vagy mindenképpen ki kell derülnie egyszer mindennek?

Azt hiszem, sikerült feltennem néhány esszékérdést. Várom hozzászólásaitokat!

1.hozzászóló Tibi 40 es évei végén lévő férfi, szülei elváltak. Nem nősült meg, gyereke sincs. Vagány, sportos férfi, alkoholista.

Az én kialakult véleményem: nőt férfitól el szabad csábitani, és forditva is, külső körülményektől függetlenül (mert ez maga az élet), de anyát/apát a gyermekétől már nem nagyon. Kivételek lehetnek.

2. válasz Senaca 50es férfi, nem mesélt magáról, azt hiszem Ausztriából írt

"Belementek?"
Mit lehet ilyen kérdésre felelni? Legföljebb Goethével; "Szürke minden elmélet, barátom/ Ám az élet aranyfája zöld." Gyakran nem, néha igen. A körülményektől függ; de nem annyira az illető házas-single mivoltától, mint hogy magam miként állok kapcsolat dolgában.

"Ha együtt dolgoztok az illetővel?"
Ízlés dolga. Ami engem illet, lehetőleg nem. De mit lehet tudni... "Szürke minden elmélet..."

"Ha ismeritek a párját is?"
Elvben semmiképp. De ismétlem; "Szurke minden elmélet..."

"Ha nagy barátságból lett kapcsolat?"
Előfordul. Szerintem nem rossz prediszpozició; viszont ha régi, tartós barátságból alakul ki szerelmi kapcsolat, akkor a status quonak könnyen annyi...

"Lehet-e visszacsinálni az egészet?"
Nem. Soha semmit. De miért kéne visszacsinálni?

"Újra barátság?"
Lehet. Sőt...

"Lehet-e folytatás nélkül folytatni?"
Mit?

"Lehet-e titokban tartani,"
Hosszú időn át talán nehezen vagy sehogy (de leginkább es főkent nem is kell).

" vagy mindenképpen ki kell derülnie egyszer mindennek?"
Nincs olyan törvényszerűség, hogy "mindenkepp ki kell derülnie egyszer mindennek" - sok minden soha nem derül ki. De ha a kapcsolat lényeges es időt álló, akkor gyakran nem az lesz a kérdés, kiderül-e, vagy titokban marad a párja/párod előtt, hanem az, hogy ti magatok mit kezdetek az egésszel. Ha meg, es ez a gyakoribb, hamar kifullad, akkor annyi volt... megérte vagy nem, neked kell eldönteni; néha igen, néha nem.

Gábor válasza:

Gábor, akivel együtt csináltuk sokáig a Psychét, később az utunk kettévált, de most még nagy egyetértésben vagyunk Ő elvált 3 gyerekes 50 felé közeledő férfi, gyerekeivel él.

Franciska!

Szerintem nem lehet kihagyni a dologból az "illetőt". talán némi beleszólása neki is van a dolgokba. hogy ő kit (kiket) hagy ott miattad az az ő dolga, nem a tied. ezért nem neked kell a felelősséget vállalnod. természetesen a közös (lehetséges) jövő előzetes megbeszélése és tisztázása a legszerencsésebb. de hat a dolgok ugye menet közben sokat változhatnak, erre számítani kell.

 Senki válasza:

Senki, 30-as évei elején járó menedzser, elég erős depresszióra való hajlammal

két megjegyzés:
1. ez is piac es mindenkinél van jobb. valami régi sláger erről daloltatta el egy hölggyel, hogy "félteni kell! néha a biztosat is védeni kell."
2. ha valaki akar valakit, csak a célszemélyre legyen tekintettel. a képmutató társadalom csak árthat a természetes gondolkodású embernek.
hajrááááááááááááá!

Franciska

Szépen gyűltek a vélemények, tapasztalatok, nagyon tanulságosak......

Idén nyáron valaki elmesélte nekem, mivégre is vagyunk a Földön...
Állítólag minden embernek van az életében kb 4-5 olyan pont, amin át kell esnie, amit "meg kell tanulnia", hogy továbbléphessen. Az élet célja, hogy ezen pontokat átéljük.
Ha az ember nem tanul a leckéből, amit rá akkorra épp kiszabtak, addig kap újabb nagy adagokat belőle, míg levonja a helyes következtetést...

Nekem azt sikerült megtanulnom az elmúlt fél évben, hogy a dolgok nemcsak fehérek és feketék lehetnek, hanem közte rengeteg szürke árnyalat is található....
És bár nem fekete vagy fehér, némelyik különösen gyönyörű árnyalatú, mely elkápráztatja, elvarázsolja az embert....
A varázsba bele kell feledkezni, már tudom. Nem szabad elfutni előle, hagyni kell hogy beragyogjon, átjárjon, erővel töltsön fel, hogy a legközelebbi feketét jobban viseljük..........
Nos, én ezt tanultam a most nyáron elért élet-ponttól...

Kis kedvcsináló:
Egy francia hetilap férfiak részére pályázatot hirdetett "Egy reggelem leírása" címmel.
Az első díjat a következő műnek ítélték: "Felkelek, reggelizem, öltözködöm és indulok haza!"

Zsóka 40-es évei második felében lévő nő, elvált, 2 felnőtt gyermeke van, keresi az igazit.

Zsóka  hozzászólása:

A mosoly-jeleket akkor is kitennéd a végére, ha a Te férjed indulna haza?

Franciska válasza:

A mosolyokat nem azért raktam, mert ez egy mosolyogni való téma, hanem mert igyekszem mindig mosolyogni..., akkor is, ha fáj...
Nem voltam még férjnél, így nem tudhatom, milyen érzés az, ha az én férjem ér haza későn... Szörnyű lehet... Sajnos, egyre inkább úgy tapasztalom, elkerülhetetlen lesz ezt nekem is átélni...
És senkin sem mosolygok, akinek ezt bármilyen szerepben is át kellett már, vagy át kell éppen most élnie...
Ha önző, gonosz, számító lennék, ami szerettem vMargit: még pár nappal ezelőtt..., akkor nem érdekelne, mi történik egy kapcsolatban, amihez esetleg közöm volt/van. De érdekel...
Az 'illető' ezt nem tudta elfogadni..., hogy engem végig jobban érdekelt, hogy a családi békéjük, s ha volt, boldogságuk ne menjen rá, bármi is történt közöttünk... A hozzá fűződő barátságom, és hitem abban, hogy egy pár életébe nem szabad belelépni, végig gyötört, és a kapcsolatnak elég hamar vége is szakadt...
Mosolyogni ezen? Nem tudod, mennyit sírtam már emiatt............
Köszönöm, hogy meghallgattál...

Zsóka válasza:

Kedves Franciska!

Remélem, azt nem kell bizonygatnom, hogy nem akartalak bántani. A mosolyok a végén valóban gondolkodóba ejtettek. De most, hogy elmagyaráztad, értem. Én is állandóan mosolygok, pedig az elmúlt öt évben nem sok okom volt rá. Vallom, hogy nincs jogom átvinni a környezetemre a rossz kedvemet, a problémáimat, a bánatomat.
Az általad felvetett témába azért nem bocsátkozom bele, mert erről csak sok-sok oldalon keresztül tudnám elmondani a véleményem. Talán majd egyszer lesz rá mód és idő, hogy beszélgessünk.
Nem tudom mennyit sírtál? Talán tudom.
48 éves vagyok. Sok minden előfordult már az életemben.
Volt olyan, hogy a férjem életébe toppant be valaki. Na, természetesen a férjem sem volt ártatlan bárányka. Biztosan tett valamit azért ő is, hogy megtörténhessen.
Volt nekem is nős, családos barátom. Életem egyik legszebb három éve volt, az összes nehézségekkel, lelkiismeret furdalással együtt. Nem voltam hajlandó "szétrobbantani" a két család életét. Néhány év múlva ő mégis elvált, és együtt él egy másik nővel. Na? Igazam volt? Ki tudja? Később én is elváltam. Újabb hatalmas szerelem. Szerelmem tárgya, négy gyermek édesapja. Ismét kitáncolás a kapcsolatból. Pokoli kínok, szenvedés. Helyesen cselekedtem? Ki tudja?
Itt tényleg befejezem.

Nos, azt hiszem, körülbelül látszik ebből a pár bejegyzésből, hogy hogyan is működik a fórum.  Valaki felvet egy problémát amire a többiek – természetesen akiket érint- reagálnak, így  akié a probléma, több szempontot is megismer, objektívebben látja a helyzetet.

Franciska, aki a topicot nyitotta, hamarosan túljutott ezen a kapcsolaton és külföldre ment dolgozni. Tibi még mindig egyedül él Senki, megismerkedett a Psyche chaten egy lánnyal, azóta együtt élnek. Zsókát megtalálta az igazit és boldogan élnek.

Ez, mint a legtöbb népszerű téma a fórumban, több ízben is előjött mert sokakat érintett. A válaszokból kitűnik, hogy kit melyik oldalról és hogyan. élte meg ezt a problémát

Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.

Powered by AkoComment Tweaked Special Edition v.1.4.6
AkoComment © Copyright 2004 by Arthur Konze - www.mamboportal.com
All right reserved