Feldmár Intézet - Ezüstrét online önismereti csoport
Kedves Jelentkező! Szeretettel várunk az Ezüstréten! Feldmár András és Büky Dorottya "A barna tehén fia" címen megjelent könyve indította el a Mesekör néven ismert önismereti módszertant. Csoportjainkban a Feldmár Andrással összeállított gyakorlatok és az internet adta lehetőségek segítségével ismerkedhetsz önmagaddal. Nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlatias módszer ez, szituációk, próbatételek, kihívások közepette látjuk magunkat és egymást. És tényleg; vagy minden csoda vagy semmi sem az... Mi is az Ezüstrét? Az Ezüstrét teljesen online működik. Egy zárt (szigorúan titkosított, a benne lévőkön kívül mindenki számára láthatatlan) Facebook csoportot hozunk létre, amely három hétig van együtt, két képzett tréner vezetésével, Feldmár András és Büky Dorka részvételével. A trénerek feladatokat adnak személyesen is és a csoportnak is, álmokat fejtünk, beszélgetünk, vannak különféle gyakorlataink, jól használható segédanyagaink. András előre megadott időpontokban a chaten is beszélget a csoport tagjaival, de emailen is tartjuk a kapcsolatot. A dolog a jellegéből adódóan teljesen kötetlen, akkor és annyi időt töltesz a felületen, amennyit tudsz/akarsz. A tapasztalat szerint a harmadik, negyedik naptól komoly függőség (:)) alakul ki, akkor indulnak be a nagy őszinte beszélgetések. A résztvevők számára az Ezüstréten való kirándulás annál nagyobb élmény, minél inkább beleteszi magát az illető, minél nyíltabban, spontánabbul nyilvánul meg. A következő Ezüstrét online csoport 2012. január 27-én indul A csoport részvételi díja 14000 Ft, amelyet kétféleképpen fizethetsz be 1. online, a www.barnatehen.com honlapon keresztül a PayPal, vagy a bankkártyád segítségével 2. banki befizetéssel, átutalással Ebben az esetben a kedvezményezett: Büky és Társa Bt. 1092 Ráday u. 20. Bankszámlaszám: Unicredit Bank 10918001-00000005-36740001 A közlemény rovatba írd be: neved, email címed, Ezüstrét január 27. Fizetési határidő: a csoport indulásának napja. Az alábbi jelentkezési lapot kérjük, figyelmesen olvasd el és töltsd ki. Jelentkezésed ennek az űrlapnak a kitöltésével* és a részvételi díj befizetésével válik teljessé. Szeretettel várunk! Feldmár Intézet
Megyek. Mit megyek, vánszorgok. Nézem az utat, az embereket. Valami nem stimmel. Mindenki elhúz mellettem. Mintha húzna vissza valami és a lábaim ólomból lennének. Szembejövök is jönnek, rám néznek, némelyik köszön. Zavartan vigyorgok, emelném a kezemet üdvözlésre, de nem tudom. Azok is ólomból vannak. Ismerős fekete nő közeledik. Hűvös csókot ad. Levesz egy hajszálat a ruhámról, majd térddel jól ágyékon rug. Szeme se rebben. Térdre rogyok, fogamat csikorgatom, szinte pattogzik le róluk a zománc. Nagyon fáj. Hideg simogatás a homlokomon. – Hidd el ez nekem jobban fáj ! – mondja a fekete nő, majd hátrébb lép, mert csörög a telefonja. Magamban nyüszítek. Eldőlök oldalra, térdeimet felhúzom, úgy nem fáj annyira. Fekete ruhás, aktatáskás férfi jön. Mellém ér, majd váratlanul fejbe rug. Keményen, határozottan. Reccsen a nyakam, elindul az orrom vére. Fekete ruhás lehajol, megnéz. – Hmm.. asszem összetévesztettem valakivel. Na, nem baj, máskor ne kerüljön az utamba! – megveregeti a vállamat és tovább áll. Fürkésző szemei már a következő áldozatot keresik. Fekete nő elővesz egy papírzsebkendőt, elmaszatolja az arcomon a vért.
– Szedd már össze magad! Legyél férfi! – mondja. – Bár, hogy is lehetnél más, az anyád is ilyen - mondja dühösen, majd lerak mellém az aszfaltra 1 szendvicset. – Mennem kell! Valakinek talpon kell maradnia! – mondja. Szép fiatalok közelednek, egy fiú és egy lány. A szívemet melegség önti el, kicsit könnybelábadok.– Hát Te ? Mit csinálsz itt ? – kérdezik. – Semmi különös! – felelem. – Most ez a dolgom. Filmet forgatunk. Menjetek csak! Majd mindent elmesélek! – Ahogy távolodnak, a fiú csóválja a fejét – Mindig kitalál valamit ! – A lány nem igazán hiszi el, visszanéz addig, míg láthatja a fekvő embert. Gyönyörű, értelmes, égszínkék szemei vannak. Sírok.
Az úton megáll egy busz. A sofőr - egy meleg szemű nő - és még ketten, hárman leszállnak, odajönnek hozzám. Leguggolnak mellém. -Gyere, megyünk vért adni! Nullás, negatívosok kellenek. Szükség van rád! - mondják kedvesen.
- Sajnos, most nem tudok menni. Nem látjátok hogy a hangyákat számolom ? Már tizenötezerhatszázhuszonnyolcnál tartok.- mondom erőltetett mosollyal és még kacsintok is egyet. Jót nevetnek. - Imádjuk a humorodat! – mondják. A melegszemű átható tekintettel néz rám. – Rendben, de ígérd meg hogy utánunk jössz ! – Hát jóhogy ! – mondom meggyőzően. Hosszan integetek utánuk, úgy fekve, fél kézzel, de vigyorogva. Jó színész vagyok.
Két nő közeledik, megállnak mellettem. Az egyik a tűsarkú cipőjével undorodva megemeli a fejem. - Te ez él még ? – szólal meg.. - Hát nem mindegy ? Hagyd a fenébe, még elkapsz valamit! – mondja a másik. – Ezek, mind ilyenek ! Dögöljenek meg ! – mondja dühösen és leköp. – Azért szóljunk valakinek hogy takarítsák el. – és elindulnak intézkedni. Büdös, ragadós nyála beleégeti magát az arcomba és a lelkembe. Nem tudom letörölni. Nemsokára fekete egyenruhás, arctalan alak érkezik. Megfogja a grabancomat, behúz az út menti árokba. – Él még ? – kérdezi ismét az első nő. – Még igen – mondja a fekete ruhás és kicsatolja a pisztolytáskáját…
Nézzünk most egymásik témát ami a legtöbbünket közelről érintett.
Ezt a témát jómagam nyitottam, mert kíváncsi voltam a tagok véleményére.
Életrevaló-e a netszerelem?
Fehér Agyar
A netszerelmet, ha úgy értelmezzük, hogy olyan szerelem, amely két olyan ember között szövődik, akik meg sosem látták egymást, akkor egyáltalán nem életrevalóEmberek akiknek az érzelmi kultúrája még nem alakult ki, nem tudjak mibe ugranak bele.
Egyszerűen nem netszerelemről van szó, hanem levelezésről, amely nem is biztos, hogy kiszemelt nemű partnerrel zajlik, ráadásul hamis reményeket ébreszt. Egy gesztus, egy fejrázas ezerszer többetmesél, mint 100 levél.
Graci
Szóval a véleményem a témához hogy van benne valami. Az élet nagyon sok furcsaságot hoz. Tudtommal már megszületett az első NET gyermek is. Vagyis a netten a levelezés tovább fejlődött egy komoly kapcsolattá.
Vannak olyan emberek akik nehezen oldódnak nehezen tudnak kapcsolatot teremteni, így viszont kinyílnak ismeretlenül is bátrabban őszintén tudják adni önmagukat.
Persze sok csalódás is érheti az embert, mivel sok simlis is megjelenik Ettől függetlenül van benne fantázia.
Dávid
Netszerelem van, csak pont úgy, mint az életben, idő kell hozzá, hogy kiderüljön, tényleg szerelem-e? Persze az egész akkor ér valamit, ha a kapcsolat a "valóságban" is folytatódik. Nem tudom, hallottatok-e arról, hogy a háború idején lányok frontkatonákkal leveleztek és ebből sok jó házasság is lett.
Éretlen
Nem hinném, hogy ez így általánosítható lenne.
Természetesen óriási veszélyeket rejt magában, hiszen hajlamosak vagyunk idealizálni a másikat (és most nem csak, sőt: főleg nem a külsőről beszélek).
A Netnek van egy olyan sajátos misztikuma, ami egyébként is hihetetlenné, varázslatossá teszi éjjeleinket. Ezt a misztikumot mindannyian pontosan ismerjük. Feldolgozhatatlan a tudat, hogy valahol egészen máshol egy másik lény TÉNYLEg elolvassa gondolatainkat, s mikor meglátjuk a választ, lényünknek egy kis része még akkor sem fogja föl, hogy mindez valóság.
A Netet sokan bírálják a személytelen jelzővel, mégis azt mondanám, igaz, igaz, ennek ellenére a legszemélyesebb, ami valaha létezett. Miért merem ezt állítani? A Net az olyan, mint egy utópisztikus világ, egy idealizált világ, ahol mintha csak a "lelkek" kommunikálnának. Ez az egyetlen hely, ahol mindenkinek megadatott a tabula rasa, mindenki pontosan ugyanonnan indul, még a név, amit születésekor kapott, az is választható. Igen, itt egyetlen adott dolog sem érvényes. Nem érvényes a külsőnk, a talán zavaró gesztusaink, az életkorunk, a pattanás, ami reggel kinőtt az állunkon. Itt - természetesen elméletileg - mindenki azt kapja, amit érdemel. Még a mondatok, amiket írunk, még azok is inkább gondolatok. Hiszen a gondolataink is éppen olyan félmondatok, szóösszetételek, amik itt csodálatos, agyament harmoniává állnak össze, amikor a másik gondolataival egyesülnek.
Ez tehát egy ideális világ lenne? Talán, ha kiküszöbölhető lenne az "igazi". De ugye ez megoldhatatlan.
Nem tudom bírálni azokat, akik "netszerelembe" esnek, hiszen valami olyan abszurd, emberfölötti összhang tud létrejönni itt, ami - szomorúan valljuk be - egyébként soha.
Én - saját kis értékrendem szerint - kizárólag akkor nevezem szerelemnek ezt a vonzalmat, amikor átmegy a való életbe. Addig sajnos inkább az érzést szeretjük.
Mindazonáltal - sajnos vagy éppen szerencsére - úgy tapasztaltam, a legtöbb netszerelem mikor életbe átmegy, gyökeresen megváltozik (de egyáltalán nem feltétlenül múlik el). Általánosítani annyira tudom, hogy az összes kapcsolatnál úgy vettem észre, a felek egészen másképp viselkednek Interneten és egészen másképpen a való világban. És ez a különbség - nekem úgy tűnik - soha nem múlik el, bármennyi időt is töltenek együtt.
Ettől az egész kap valami titokzatos, borzongató plusszt, ugyanakkor szomorú, kesernyés mellékízt (talán csak a Net miatt... talán csak a Net miatt történt az egész?).
Ó, azt hiszem most a sok szóval semmit esete forog kockán, abba is hagyom.
Zsuzsa
Kedves Éretlenhát, kicsikét el vagyok ájulva, hogy zsenge korod ellenére
ennyi bölcsesség szorult beléd, ezen felbuzdulva elmondanám
a véleményemet eme témáról én is.
SZVSZ a net az életben olyan mint a zene/ének a daljátékokban.
Nem tudom megfigyeltétek-e már, hogy amikor két ellenkező nemű
ember tétova lépéseket kezd tenni egymás felé, éppen hogy csak
szimpatizálnak, de mikor váratlanul dalra fakadnak akkor az bizony
szerelmi vallomásnak is beillik.
Attól lehet mert a zene elvarázsol, amikor megszólal akkor hirtelen felülemelkedünk
a valóságon, szinte egy másik világba kerülünk, ám anélkül,hogy elfeledkeznénk a realitásról,, hiszen abban a pillanatban amikor a zene elhallgat, a párocska riadtan szétrebben és a történet ugyanott folytatódik ahol a dalra fakadás előtt tartott, mivelhogy
abban a dalban a vágyaik az énekelték meg és nem a helyzetet. DE, gyakorta előfordul, hogy ez a zene csak elébe megy a történéseknek, mondhatni jósló jelleggel, ilyenkor a sztori előbb vagy utóbb utoléri és beáll a szinkron. Nos, én ugyanezt tapasztalom a netkapcsolatokkal, amin nemcsupán a szerelmi kapcsolatokat értem. Ha két ember megérzi egymás kisugárzását akár az éteren át akkor elég hamar kialakulhat egy szép és intenzív kapcsolat a neten is közöttük, ÁMDE amíg ezt nem erősítik meg IRL addig bizony látens az egész, a nagy kérdés
pedig, az, hogy sikerül-e ez a megerősítés. És ez ugyanúgy vonatkozik a szerelemvallásra, a szakításra, etc., aminek SZVSZ igenis van a neten relevanciája, főképpen ha a kapcsolat objektív körülmények miatt nem tehető élővé, mégis ha egy mód van rá, meg kell erősíteni IRL DE arra nagyon vigyázzatok gyerekek, hogyha lehoztátok kapcsolatotokat
a valóságba, NE VESZTSÉTEK EL A NETESt sem, hisz gondoljátok el, mennyire unalmas és száraz lenne az élet zene nélkül
A kezdetektől körülbelül 1 évre rá, verbuválódott egy kisebb
csapat, akik néha összejöttünk.
Egészen egyedi dolog volt ami a Psychéből kezdett alakulni valamiféle közösségi pszichiátria, na persze annak a lightosabb
formája, merta valódi pszichés betegek,
max ideig-óráig tudtak a közösség tagjai lenni., ha próbálkoztak is olykor az
élő kapcsolattal, hamar feladták. Természeten vannak kivételek, pl
személyiségzavarosok közül sokan váltak a közösség rendes tagjává. Igen, 2
szinten is létezik a Psyche, és van létjogosultsága a csak virtuális
változatnak is. Ma is sokakat csak chaten látunk, néha meg is kapjuk, hogy őketmásodrendű chatpolgároknak tekintjük, ez
mondjuk nem igaz, de valóban és érthetően más a viszony az életben is találkozó
és a csak virtuális csapat tagjai között.
Mi segítőkrengeteg
hibát követtünk el eleinte A chat jellegéből adódóan mindenki segített
mindenkinek, kapcsolatok alakultak, volt úgy ,hogy klikkek is, és nem igazán
lehetet követni a csoportdinamikát. Volt idő amikor kedvem lett volna:
megszüntetni a privátokat, de rájöttem, nem lehet. A kétszemélyes
kapcsolatok is fontosak, nem csak a csapat. De a hangsúly a közösön van,
megpróbáljuk a problémákat ilyeténmódon
megbeszélni, vagy ha nemmegy mégsem,
akkortelefonon, skypeon, amiksokkal inkább beválnak mint a privát chat.
Első találkozónk Gábornál volt. Körülbelül 20 fő jöhetett
össze. Körbe ültünk és mindenki bemutatkozott ,és elmondta, hogy mi az amiben megváltoztatta az életét az internet, és
azon belül mit kapott a psychétől.
Második találkozás szeptemberben volt a Rózsika forrásnál, ahol tüzet raktunk,
szalonnát sütöttünk, activityt játszottunk. Az akkori csapatról szeretnék
valami képet adni és szerintem ezt a fórumbeírások publikálásával tudom
megtenni leginkább. Mint mondottam volt abból az időből chatlogok nem maradtak
fent.
Előszörnézzünk egy
konkrét témát aminek címe:
Nős/férjezett az illető... Tabu de nem akadály...?
Franciska nyitotta aki2000 nyarán csatlakozott a csapathoz. Huszonéves, gyönyörű leány volt
hosszú fürtökben leomló barna hajjal opálos kékeszöld szemekkel. A vendéglátó
iparban dolgozott, és egy nős kollégájával volt kapcsolata.
Nyár vége volt, forró augusztusi nap. Akkortájt egy tudományos kutatóintézetben dolgoztam és éppen csak túljutottam egy hamvában holt kapcsolaton, amikor bevezették az akadémiai intézetekbe az internetet. 1998-at írunk, és kb 3000 magyar szörföl ekkor a neten, túlnyomó részük munkahelyről, így elég sok az informatikus és rendszergazda, néhány unatkozó titkárnő, meg az egyetemi oktatók és tanulók, később persze, amikor már bejött a képbe a sulinet, jöttek a gimnazisták és a tanerők is csőstül.
Na és rengeteg külföldön élő magyar, akik felettébb örvendeznek annak, hogy ilyetén módon beszélgethetnek az anyanyelvükön kedvükre. Nos, ebbe a társaságba csöppentem én bele Először egy Bulinet nevezetű közösségi oldalra iratkoztam fel, ahol elég alacsony volt az átlagéletkor, de azért találtam hozzám hasonlóan vállalkozó kedvű középkorúakat is. Érdekes világot ismerhettem meg, ahol a kor egyáltalán nem volt fontos, és ahol mindenki egyenlő volt, akármennyi pénzzel és bármily státusszal bírt is a való életben.
NEGATÍV-E A NEGATÍV?, avagy csak a tökéletes a jó és a pozitivizmus,
vagy kell-e az a kis "csorbaság" rossz élmény, vagy esetleg a sivatag
hogy értékelni tudd a kertedben levõ kút hûs vizét...
Ma este a gyaloglü chat Psyche szobájában 19 órától Kingával (krk) fogunk beszélgetni arról, mi a boldogság, hol keressük, és hol találjuk meg...mindenkit szeretettel várunk!
Módosítás dátuma: 2008. október 16. csütörtök, 07:22
